A tréningfolyamatban általában három szakasza van: az előkészítő fázis (tárgyalással, diagnózissal, kérdőívvel, megállapodással / szerződéskötéssel), a tréning megtartása és az utókövetés (elégedettségméréssel, kérdőívvel, interjúkkal stb.). A forgatókönyv az első fázisban jelenik meg, akkor kezdjük el elkészíteni azért, hogy a második fázis megvalósulását támogassa.
A célja elsősorban az, hogy megtervezzük a tréninget, biztosítsuk, hogy a tréning az előre definiált célra jöjjön létre, hogy ne csak egymás után illesztett játékok sorozata legyen. A jó tréningnek íve van, és ennek már a forgatókönyvből is ki kell derülnie.
A tréningre minden tréner másképp készül, másképp állítja össze a programot: van, aki Excelben, a téma és az időkeretek mellett a módszert és a szükséges eszközöket is feltünteti. Van, aki egyszerű Word dokumentumban rögzíti a fő célt és ehhez rendel részcélokat és feladatokat. Van, aki csak a feladatokat írja össze, és ez jelenti a sorvezetőt a tréning során. Nincs egyedüli üdvözítő módszer, pontosabban van, csak mindenkinek más.
A tréning forgatókönyve elsősorban a trénernek hasznos. Segít egészben és részleteiben is látni, mit tartalmaz a program, milyen folyamata van az együtt töltött időnek. Én azért szeretem, mert biztonságot ad: megtervezem a tréning ívét, először fejben, és amikor már előttem van a részletesen kidolgozott forgatókönyv, akkor csak ellenőriznem kell, hogy a kettő ugyanaz-e.
Számomra az a jól használható forgatókönyv, amiben egyszerre látom a feladatot, annak időszükségletét, célját, a fejlesztés formáját (páros, kiscsoportos stb.), a szükséges eszközöket. A tréning napja előtt a tréneri táskám összeállításánál is ezt veszem elő és ellenőrzöm, hogy minden szükséges kártya, post-it, szembekötő, kötél, labda, moderációs kártya stb., be van-e téve. A tréning közben is végig szem előtt van, hogy lássam, mi következik. Ha megcsúszunk és újra kell terveznem a programot, akkor is sokat segít, hogy egyben is látom a tervet. Ha menet közben kell változtatni, akkor is ezen a nyomtatott példányon jelölöm a változást. Ha új gyakorlatot próbálok ki, akkor a szükséges / felhasznált / valós időt is ezen vezetem.
A menet közbeni változtatás nem ritka dolog, a mértéke szokott kérdés lenni. Egy jégtörő vagy energetizáló beemelése menet közben, egy feladat cseréje, mert az előre tervezettet ismerték és nincs értelme újra megcsinálni, egy menet közbeni súlyponteltolódás (például kevesebb stresszkezelési ismeretet terveztem, de a csapat nagyon igényli), egy váratlan esemény, amit kezelni kell – csak néhány ok, amiért változatni kényszerülünk, amikor. Ugyanakkor ott van előttem a kinyomtatott forgatókönyv, a jól megtervezett program, ami a megbízóval történt megállapodáson alapszik. Dönteni kell: tartom magam a megállapodáshoz, vagy hallgatok a szakmai megérzésemre és változtatok, átalakítom a forgatókönyvet. Ha a kérdés felmerül, én többnyire az utóbbit szoktam tenni, hiszen a megbízó érdeke is az, hogy hasznos legyen a program. A forgatókönyv leginkább alap, kiindulási pont, vonalvezető, de sohasem írhatja felül a betartása a csoport érdekeit és szükségleteit.
Mire lehet egy jó forgatókönyvet használni? Miért jó, ha több verzió van? 2022.október 24-én induló trénerképzésen ezt is megmutatjuk.
