Tizenegy évvel ezelőtt az első gyermekem születését vártam. Készültem az eseményre, a munkahelyemen igyekeztem lezárni a folyamatokat, újakat már vagy nem én indítottam, vagy nem egyedül. A folyamatok egy részét átadtam a munkatársaknak, az ügyfeleket értesítettem, összekötöttem az új kapcsolattartójukkal. Szelektáltam a felgyűlt iratokat, folyamatosan néztem át a régi emailjeimet – igyekeztem elvarrni a szálakat. Tudatosan készültem az átadás-átvételre, arra a napra, amikor kilépek az ajtón, és egy ideig nem leszek a munkaszervezet aktív tagja.
A nagy nap előtt kaptam egy meghívót egy ad hoc egyeztetésre az ügyvezetőhöz. Nem gondoltam semmi különösre, mert gyakoriak voltak ezek a villámegyeztetések, így gyanútlanul léptem be a vezetői szobába. Az ajtóban azonban földbe gyökerezett a lábam: minden munkatárs ott szorongott a nem túl nagy teremben és mindenki furcsán mosolygott. Nem emlékszem semmi másra, csak arra, hogy ott állok a szoba sarkában, minden szem rám szegeződik, egy út nyílik előttem a kanapé felé. Minden munkatársam mosolyog, és az asztalon ott egy hatalmas rózsaszín torta. Egyszerre érzek meghatottságot, zavart, és nagyon próbálok arra koncentrálni, hogy ne sírjam el magam. Biztosan volt valami beszéd is, de azt vagy nem hallottam, vagy nem tudtam rá figyelni, mert csak arra gondoltam, milyen nagyszerű érzés, hogy nem csak munkatársak, de barátok között vagyok.
Azóta rítussá vált a munkaszervezetben a kismamák köszöntése: ez a csúcspontja az átmenetnek. A szervezeti életesemények között ezen lehet a legtisztábban megmutatni, mit jelent Arnold van Gennep hármas felosztása a rítusok tekintetében: mit jelentenek az elválasztó rítusok; milyen lehet az átmeneti tér és idő akkor, ha hosszabbra nyúlik; és hogyan érdemes megtervezni a befogadó rítusokat.
A szülési szabadság megkezdését ideális esetben megelőzi egy viszonylag hosszú időszak, amikor az egyén fel tud készülni az állapotváltásra: be tud fejezni ügyeket, meg tudja ejteni az átadási folyamatokat, egyeztetéseket, be tudja tanítani az őt helyettesítő (sokszor újonnan felvett) munkatársat. Vezetői és/vagy HR oldalról azzal tudjuk segíteni a munkatársat, ha készítünk egy átlátható, érthető sztenderdet ezekre a modern rítusokra. Ha nem is pontról pontra, de leírjuk, milyen állomásokon érdemes keresztülmenni ilyenkor. És természetesen azzal is segítünk, ha adunk időt ezeknek a lépéseknek a megtételére. Ezt a szakaszt rendszerint egy kismamaköszöntés zárja le.
Az elválasztó rítusok funkciója az, hogy segítsenek elhagyni a régi állapotot, a régi státuszt, a régi folyamatokat. Elválasztanak attól a működéstől, ami az átmenet előtt volt. Segítenek lezárni az addigi (munka)életet, hogy megkezdődhessen valami új.
A szülési szabadságra menők esetében maga a szülési szabadság az átmeneti idő. Fizikailag is távol van a munkahelyétől, a fókusza is máshol van. Már nem vagy éppen nem munkavállaló (még ha jogilag az is, nem vesz részt a szervezet életében aktívan), kimarad a mindennapi eseményekből, a nagy ügyekből, a nagy kihívásokból és a nagy sikerekből is. Ebben az időszakban vezetőként és/vagy HR munkatársként azzal tudjuk támogatni, ha fenntartjuk a kommunikáció és a találkozások lehetőségét: meghagyjuk a céges e-mailjét, még ha át is irányítjuk, felhívjuk időnként, érdeklődünk felőle, és biztosítjuk róla, hogy szívesen látjuk egy látogatásra a babával. Tesszük mindezt azért, mert visszavárjuk.
Az átmeneti tér és idő rítusai segítenek felkészülni az új állapotra, elfogadni azt, jelen esetben a munkavállaló státusváltását: kisgyermekes szülőként tér majd vissza a munkába, ami más lehetőségeket és kereteket jelent majd.
A vállalkozás számára igazi kincs lehet a gyereknevelési szabadságról visszatérő szülő, így érdemes a visszatérésre tudatosan készülni és végiggondolni ezeket a rítusokat is. Ugyanoda tér vissza? Visszakapja a régi asztalát és eszközeit vagy újakat biztosítunk neki? Vigyük körbe és mutassuk be az azóta érkezett munkatársaknak, írjunk egy körlevelet, melyben kifejezzük örömünket, hogy ismét együtt dolgozunk. Írjuk meg, milyen munkakörben fog dolgozni, milyen munkarendben, milyen elérhetőségeken kereshetik a munkatársak. Hagyjunk időt a visszarázódásra, és ha szükséges, biztosítsunk egy mentort a kezdeti időszakra.
A befogadás rítusai segítenek belakni az új állapotot: a megváltozott státusz megváltozott cselekvést kíván, és ennek a rendjét ki kell alakítani. A befogadás során ez az új rend alakul és szilárdul meg.
A rítusok ereje abban áll majd, hogy aki hasonló élethelyzetbe kerül, pontosan fogja tudni, mi történik vele: mire számíthat, milyen rendben tud elmenni és visszajönni. A rítusok kiszámíthatóvá és biztonságossá teszik a működést nem csak az egyén, hanem a közösség számára is.
További bejegyzéseink
