Az ember életében vannak események, történések – akár magánéleti, akár munkahelyi –, amelyek választóvonalat jelentenek: magunk mögött hagyunk valami régit és egy teljesen újba kezdünk bele. A váltáskor merülhetnek fel nehézségek, érezhetjük úgy, hogy légüres térbe kerülünk, nem tudjuk, hogyan reagáljunk – és néha azon is elgondolkodunk, kik is vagyunk valójában. Ilyenkor nem feltétlenül a néprajz vagy az antropológia irányából közelítjük meg a problémát, pedig ez a terület is hozzájárulhat a megfelelő megoldás megtalálásához. A hagyományos közösségekről való gondolkodás, az ezek tanulmányozásából, leírásából és értelmezéséből (etnográfia és etnológia) született eredmények ugyanis sokat segíthetnek a szervezetfejlesztési folyamatokban, de támogatást nyújthatnak a HR-es és a vezetői munkában is.
Vajon mi a közös a törzsi szertartásokban, a vallási rituálékban, az eltérő népszokásokban és a mai, modern életeseményekben?
Sokkal több, mint hinnénk!
Ebben a cikkben közelebbről is megvizsgáljuk, hogyan tudják megkönnyíteni a vallási életből eredő rítusok és ezek felépítése a változásokból kiinduló átmeneteket.
A rítusok a mágikus gondolkodásból származó, a közösség által kitermelt, társadalmilag elfogadott és szabályozott szokáscselekvések, melyek keretet adnak az élethez. Kialakulásuk a biztonságkereséshez, a valahová való tartozáshoz, az összetartozás megerősítéséhez és a csoport egyben tartásához kötődik. A közösség tagjaiként, az együttműködés jegyében mindenkinek kötelező az előírt folyamatokban való részvétel.
Ez a munkahelyi életben sincs másképp, hiszen szervezeti szinten is fellelhetünk számos kötelezően betartandó cselekvési módot (pl. dresscode, aktív részvétel a csapatépítőn, megjelenés a karácsonyi vacsorán). Ezeket a céges rítusokat és sztenderdeket a legtöbb helyen bevezetik, ám érdemes a közösségi oldalukra is odafigyelni – a valahová való tartozás érzésének erősítése nagyban elősegíti a hatékonyabb átváltást régi és új között.
Arnold van Gennep holland-francia-német antropológus és etnográfus a rítusok csoportján belül megkülönbözteti az átmeneti szokáscselekvéseket. A magyarul csak 2007-ben megjelent könyvében három kategóriát ismertet:
Elválasztó rítusok
A közösség/egyén elválasztása attól, ami eddig volt (változás indukálása)
Átmeneti tér és idő
Mindenképp le fog zárulni, az időtartam lehet rövid és hosszú
Befogadó rítusok
Megerősítik az egyén közösséghez való tartozását
Mindegyik szakasz hozzájárul az egyén életében a változás miatt beállt krízis (pl. nyugdíjazás) megkönnyítéséhez, a hirtelen átmenet lassításához és kész közösségi formákat, illetve szerepeket (pl. munkatársból vezetővé válás) bocsát(hat) rendelkezésre.
Az alábbi példákon jól látszik, hol jelenhetnek meg az átmeneti rítusok a mindennapokban:
Elválasztó rítusok
Átmeneti tér és idő
Befogadó rítusok
Van Gennep elméletét felhasználva tudatosabban kezelhetjük a szerep-, a státusz-, a folyamat-, az élethelyzet-, a környezet- és a munkarendbeli változásokat, melyeket a szervezeti események okoznak. Ha pedig az egyént vagy a teljes vállalatot közvetlenül vagy közvetetten érintő történéseket még előre is látjuk, akkor meg is tervezhetjük őket, hogy a felkészüléssel még erősítsük a közösségi összetartást és megkönnyítsük az egyén számára az átmenetet egyik állapotból a másikba.
A rítusok minden szervezet életében jelen vannak – a kérdés inkább az, hogy mennyire vagyunk tudatosak ezek használatában.
Először is vegyük számba a cég összes életeseményét: van-e olyan, ami viszonylag jól behatárolt és jól is működik? Hogy jelenik meg ezekben a hármas felosztás? Mérjük fel azt is, hogy a közösség milyen típusú cselekvéseket támogat: a munkatársak miben aktívak, mit csinálnak szívesen, rendszeresen és ritualizált formában. Végül térképezzük fel a hiányosságokat: pontosan hol fordulnak elő – nem hagytunk-e ki valamilyen fontos szervezeti életeseményt, pl. az onboardingot, a kismamák köszöntését, a karácsonyi vacsorát, a születésnapi ünnepléseket – illetve mennyire tudjuk ezeket az átmenti rítusok szerint felépíteni.
A rítusok, rituálék megmutatják egy adott közösség erejét: akkor működnek a legjobban, ha felhasználjuk őket a közös céljaink eléréséhez. Bátran tegyük ezt meg a munkahelyünkön!
A témával kapcsolatban az alábbi könyveket ajánljuk olvasásra:
Arnold van Gennep (2007): Átmeneti rítusok. L’Harmattan Kiadó. Budapest.
Susan Fowler (2015): Motiváció magasabb szinten. HVG Kiadó. Budapest.
Victor Turner (2002): A rituális folyamat – Struktúra és antistruktúra. Osiris kiadó. Budapest
További bejegyzéseink
