-Jött egy új papíros gyerek.
-BTMN-es?
-Nem, SNI.
-ADHD vagy ASD?
-Diszes.
„Rettentő méltatlan, ha egy gyermeket egy rövidítés szintjére redukálunk.” (Idézet az Inklúziós indexból)
Évente több tízezer gyerek kap valamilyen címkét Magyarországon, de valóban csak előnyük származik ebből?
A címkézés egy statikus állapot, az élet viszont egy folyamat, ami percről- percre változik, ezért helyesebb, ha csak viselkedést írunk le és mellette erősségfókuszú visszajelzésekkel és más megoldásfókuszú eszközökkel támogatjuk a fejlődést.
Mi válik lehetségessé, ha a ránk bízott gyermekeknek nagyobb teret hagyunk a közös munka során, mint azt eddig tettük?
Mi van, ha a tanulás tényleg az interakciókban történik?
Mi lesz más , ha azzal dolgozunk, ami már működik és a hiányok helyett az erősségekre fókuszálunk?
Mindenki szeretne egy olyan módszert, melynek segítségével, rövid idő alatt, hosszútávú változásokat érhetünk el.
A WOWW (Working On What Works) program mellett , az előadás során mesélek a megoldásfókuszú módszertanról, a skálázásról, a formatív értékelésről, a személyre szabott tanulásról, a SuTTogó matricákról, az erőforrás füzetről, varázslatos pom-pomokról, a csodálatos tábláról és a Kids’Skills módszerről, illetve leginkább arról, hogy mindezek hogyan változtatták meg a gyógypedagógiai munkámat és ezen keresztül, az általam ellátott gyermekek és családok életét, valamint a kollégákkal való viszonyomat a saját és a többségi iskolai intézményekben.
Az előadás ötletei reményeim szerint hasznosak lehetnek minden pedagógusnak, gyógypedagógiai ellátásban dolgozó szakembernek és az érintett szülőnek.
