„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer…”
…szól a jól ismert formula, és máris benne vagyunk egy módosult tudatállapotban, ahol az érzékszerveink megnyílnak, már nem csak a fülünkkel hallgatunk, és már nem csak azt vesszük észre, amit a szemünk lát. A mesékkel való kapcsolat olyan helyzetekben tud utat mutatni, amikor sok más eszköz kudarcot vallott.
A mesékkel való kapcsolódás olyasmit tesz lehetővé, ami nem csak mentálisan, de érzelmileg, érzékszervi szinten, intuíciók szintjén és lélektanilag is hozzájárul a fejlődésünkhöz.
Vajon ezekre valóban szükség van vezetőként?
Egyre több kihívással találjuk magunkat szemben. Sok krízishelyzet adódik, a munkatársak nekünk panaszkodnak, egyre több a konfliktus a csapatban. Rugalmasságra és megszokottól eltérő megoldásokra van szükség, erőforrások építésére, új megküzdési stratégiák feltérképezésére és alkalmazására. A változás lassan állandóvá válik, minden héten más kihívás okoz fejtörést. Egyszerre kell következetesnek és rugalmasnak lenni, irányt mutatni és jó kérdéseket feltenni, kockázatot vállalni és pszichológiai biztonságot teremteni a csapatban. A vezető legyen reziliens, tudjon jól kérdezni, ott és úgy segíteni ahogy az valóban támogatás a munkatársnak, a csapatnak.
Ezekre valóban szükség van vezetőként, és a mesék pont ezt tudják adni: megismerni a hős cselekvéseit, a segítő szerepét az úton, és vezetőként jól megválasztani, hogy éppen milyen szerepben legyünk jelen.
Így hát, volt egyszer hol nem volt, volt egyszer…
…egy program, ahol vezetők gyűltek össze azért, hogy saját működésükről, vezetői szerepükről, erősségeikről a mesék hősein és segítőin keresztül tanuljanak.
