Pablényi Attilát, a DFT-Hungária Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük

Hogyan csöppent bele a pályázatok világába? Hol lehetett ezt megtanulni?

Ezt ne tőlem kérdezze, mert ahogy a legtöbben ebben a szakmában, én sem készültem tudatosan erre a pályára. 2004 május elején még egyetemista gyakornokként érkeztem a DFT-hez, és akkor olyan csapatba kerültem, ahol konferenciaszervezéssel, kiadványszerkesztéssel foglalkoztak a munkatársak. Első megbízásom az volt, hogy a világhálón elérhető adatokból adatbázisokat állítsak össze, majd napi 8 órában a tömeges postai feladásokhoz etiketteket nyomtattam, nem sokkal később már host is lehettem konferenciákon. Még ma is jó szívvel emlékszem vissza arra az időszakra, amikor a Ki kicsoda sorozat közigazgatási, környezetvédelmi és önkormányzati képviselőket bemutató köteteinek szerkesztésén dolgoztam. A DFT akkor négy divízióban működött, melyek mindegyike a cég más-más profilját menedzselte, de különbözőségük ellenére mindegyikük kapcsolódott a tudásátadás folyamatához. Egyetemi felvételi előkészítők, konferenciák, OKJ képzések, oktatási témájú könyvkiadás jellemezte ekkoriban a céget.

Húha, ebből lett később szervezetfejlesztés és pályázati projektmenedzsment?

Nem esett olyan messze az alma a fájától, mint ahogy ez elsőre tűnhet. A kulcsszó a tudásszolgáltatás. Gondolatunk szerint a humán- és szervezetfejlesztési szolgáltatások magukban foglalják a képzést, elemzést, tanácsadást, coachingot, de a rendezvényt (a műhelymunkától az egészségnapon keresztül a konferenciáig) is ide soroljuk. Ezekre, mint az ismeret- vagy tudásátadás formájaként tekintünk. Felvételire készülő diákokat fejlesztettünk az ország egyik piacvezető előkészítő szervezeteként, miközben cégen belül nagyon komoly szervezetfejlesztési munka indult el a cég tulajdonosa, dr. Csikesz Tamás vezetésével. Idővel olyan munkakultúrát, munkavégzési tudatosságot sikerült kialakítani a saját munkatársainkban, amivel falakat lehetett szétrobbantani. Ez lett a DFT, és olyannyira sajátos fogalomvilág és módszertan alakult ki a cégen belül, hogy az újonnan érkező munkatárs első pár hónapja azóta is mindig azzal telik, hogy megismerje a munkavégzési technikáinkat, és megtanulja azokat. A sort mindig magunkon kezdjük. Amit mi tanítunk az ügyfeleknek és munkatársaiknak, annak hatékonyságát, sikerességét először saját belső működésünkben, saját magunkon mérjük.

Van ennek a sajátos világnak összekovácsoló ereje? Teljesen új csapattal dolgozik ma, vagy maradtak még a régi motorosokból?

Szerintem óriási dolog, hogy a mai napig is több olyan kollégám van, akik már előttem itt voltak a DFT-nél, és még mindig nálunk dolgoznak.

Hogyan kerültek látóterükbe a pályázatok?

Miután egyre több cégnél elindultak a szervezetfejlesztési szolgáltatásaink, ezt követően a DFT életében fokozatosan új időszak indult, ami már arról szólt, hogy az uniós forrásból megvalósuló projekteken keresztül ügyfeleink hogyan tudják a kisebbik álmuk helyett a nagyobbik álmukat megvalósítani. Legalábbis a szervezetfejlesztés terén.

2005 decemberében az akkor tulajdonos-ügyvezető, dr. Csikesz Tamás tett egy ajánlatot számomra, mely szerint a közvetlen munkatársaként folytassam vele a munkát. Erre nagy örömmel mondtam igent, tekintve hogy nagy tisztelője voltam már akkor is az egyedülálló tudásának, gondolkodásmódjának, életszemléletének. A hosszú évek alatt további két nagyon megtisztelő felkérés érkezett tőle, először 2010-ben kért fel társügyvezetői szerepre, majd 2014 óta felkérésére vezérigazgatóként dolgozom a munkaszervezetben.

Mi változott 2014 óta, mire figyel vezérigazgatóként?

Az uniós forrásból finanszírozott projektek „veszélyes üzem”-nek számítanak, ezért azok megvalósítása kiemelt felelősséget és elengedhetetlen, szoros és alternatíva nélküli fegyelmet kíván meg az abban résztvevő szereplőktől. Márpedig itt azok száma nem kevés: Kedvezményezett – Megvalósító/Fővállalkozó – Hatóságok, elnagyoltan ebben a háromszögben írható le egy uniós forrásból megvalósuló projekt. A Megvalósító teljesítésének meg kell felelnie közvetlenül a Kedvezményezettnek, közvetetten pedig a hatósági elvárásoknak, a Kedvezményezettnek pedig meg kell felelnie közvetlenül a pályázati hatóság elvárásainak. Ebből következően természetesen rengeteg az adminisztratív feladat és hatalmas az adminisztrációhoz kapcsolódó felelősség, de felfogásunk szerint óriásit veszít az, aki önmagában csak az adminisztratív feladatokra figyel, nem pedig a projektek által elérhetővé vált humán- és szervezetfejlesztési, azaz fejlődési lehetőségre.

És vissza is tértünk a kiindulóponthoz, a szervezetfejlesztéshez. Ugye?

Igen, ezt nagyon jól látja. Ki kell mondani, hogy olyan ügyfelekkel szeretünk együtt dolgozni, akiknél az uniós forrás csak eszköz a kívánt fejlődés eléréséhez, az eredeti humán- és szervezetfejlesztési szándékhoz, nem pedig maga a cél. A legnagyobb örömmel és lelkesedéssel dolgozunk közösen ilyen projektekben vállalkozásokkal, civil szervezetekkel, egyházi szervezetekkel, önkormányzatokkal, közoktatási intézményekkel.

A megannyi szervezetfejlesztő, pályázatíró és projektmenedzsment cég mellett mit lehet még mondani érvként? Miért érdemes Önökkel dolgozni?

Ugyanazt tudom mondani, mint amit a cég régóta szlogenként használ, és ami számomra is a legfőbb motor volt a legnehezebb helyzetekben is: Jót és jobban! Azaz jót cselekszünk ügyfeleinkkel, és minden nap jobban tesszük a dolgunkat, mint az azt megelőző nap.

Emellett minden ügyfelünknek elmondjuk azt, hogy a munkánk során – a legjobb szándékunk mellett is – „minden hibát” elkövettünk már, de mindegyik hibánkból tanultunk, és ugyanazt a hibát nem követjük el többször. A bölcs ügyfélnek ez jelenti a legnagyobb garanciát.