„Egy rendkívül megterhelő hét után borzalmasan fájni kezdett a vállam, szinte alig tudtam megmozdulni egyik reggel. Világos volt számomra, hogy telítődtem és túlvállaltam magam. Egyetlen kivezető utat láttam: leülni és rászánni a nem létező két órámat arra, hogy áttekintsem a folyamataimat és változásokat vezessek be.

Csak képzeljék el a helyzetet: ülök egy hétfő délelőtt az íróasztalomnál, becsukott ajtónál, kikapcsolt telefonnal, meg sem nyitott levelezéssel, csendben. Nézem a teleírt naptárt és mellettem ott fekszik az arra a hétre összeírt, a múlt hétről átcsúszott és a régóta húzódó feladatok listája. Nyomasztó és ijesztő, de mégis ezeken keresztül vezet az út az egyensúly visszaállításához.

Két órán keresztül dolgoztam a folyamataimon, rendszereztem, kihúztam és kibővítettem. És semmi katarzis. Nem lett jobb, nem lett kevesebb, a naptár sem ürült ki, kicsit csalódott is voltam.

Másfél hónappal később ülök egy autóban, süt a nap, épp egy előadás helyszínére tartunk, ahol pont az időmenedzsment lesz a téma, és az előadást pont én tartom. És akkor belém villan: nem tudtam volna elvállalni ezt az előadást, ha nincs a másfél hónappal ezelőtti rászánt két óra, a folyamatok rendszerezése és tisztítása. És valóban, azóta a hétfő délelőtt óta nem fájt a hátam, kicsit talán rendszerezettebb vagyok, hamarabb tudok megválaszolni emaileket és gyakrabban tudom felvenni a telefont.”